Tárcsahang című film kritikája

Jó pár keresztyén filmet láttam már, de ezek között is különösen tetszett a Tárcsahang című alkotás. Nem hosszú film, az elején nem is igazán tűnt sokatmondónak, de kb. a háromnegyedénél megértettem a mondanivalóját. Az már az elején is világos volt a rövid leírásból, hogy mit akar mondani: térj meg még élsz, de valamiért mégsem hatott át teljesen ez a gondolat egészen a főszereplő egyik gondolatmenetéig. Azt hiszem a film vége felé vele együtt én is megértettem. Spoiler mentesen maga a film arról szól, hogy van egy ügyvéd, akinek a felesége meghal autóbalesetben. Ez az ügyvéd keresztyén, de nem igazán érdekli a vallás. Egyszer viszont felkeresi egy férfi egy telefonnal, amivel felhívhatja azokat, akik legfeljebb két nappal ezelőtt haltak meg. Meg kell próbálnia, bemutatni nekik Istent. Az elején kicsit szkeptikusan fogadja, hívná is a titkárnőt, hogy küldesse ki, de a telefonban nem az ismerős női hang szól, hanem valaki más. Ezután belemegy a dologba, felhív pár embert, viszont a legtöbben hamar lerakják a telefont. Nem próbálkozik annyira elszántan és sikerélménye sincs sok. A következő fordulat akkor következik be, amikor az elhalálozottak listáján egy furcsa nevet talál. Mikor őt hívja fel, végre sikerrel jár célja szempontjából, élete pedig megváltozik. A film üzenete leginkább az, hogy ne halogassuk a megtérést, mert nem tudjuk meddig élünk. Valamint ne csak a saját életünkért, másokéért is tegyünk. Isten minket is fel akar használni a szolgálathoz, lehet nekünk kell bemutatni valakinek a hitet. Talán nem járunk sikerrel, de ne adjuk fel, Pál apostol sem mindenkinél talált megértő fülekre, de tovább próbálkozott és egész városok fogadták be Krisztust a szívünkben. Még ha mi nem is járjuk be Budapestet prédikálva, az is szép, ha felebarátaink (család, lakóhely, barátok, iskola, munkahely stb.) körében munkálkodunk. Egy ember is több, mint a semmi és képzeljük el mennyire fog örülni az Úr, ha elvezetünk hozzá egy eltévedt gyermeket. Példának okáért, tegyük fel, hogy valakinek elveszik a kutyája. Nagyon szomorú miatta, arra kér, keressük meg. Mi elindulunk, de nem igazán tudjuk melyik lehetne az övé, így többnél próbálkozunk. Elvisszük őket a gazdához, viszont egyik sem megfelelő. Végül találunk egy kutyát, aki fél és szeretetre vágyik, odaállítjuk a kutyatulajdonos elé, aki ekkor megörül: ez az én kutyám, őt kerestem, mert megbánta, hogy nem fogadott szót, elszökött. Mostmár tudja milyen rossz neki nélkülem! Boldog lesz az állat, hisz mostmár törődnek vele, boldog lesz a gazdája, visszakapta kedvencét, boldogak leszünk mi is, segíthettünk másnak. A szolgálat boldoggá tesz minket, mégha néha nehéz is. Egyszer nekünk is bemutatták Jézust, emlékszünk még rá? Nekünk is próbálkoznunk kell ezzel, előbb vagy utóbb meg fogjuk találni azt, aki hallgat ránk, befogadja szívébe Jézust. Imádkozzunk lehetőségért, szolgálattevő szívért, valamint bízzunk abban, hogy megadja nekünk mindezeket a Mindenható.

Mindenkinek ajánlom ezt a filmet, engem megfogott. 

Ha egy Igével próbálnánk jellemezni, leginkább ezek illenek rá:  "A nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. De aki végig kitart, az üdvözül." "Aki beszél, az Isten szavait közvetítse. Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet az Isten ad neki, hogy így minden az Isten dicsőségére váljék." "Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!"