Félelem, távozz tőlem!
2016.07.18 14:00
Félelem, távozz tőlem!
"Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.Isten által dicsekedem az õ igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?" (Zsolt. 56,4-5)
A félelem emberi dolog. Biztos sokszor hallottuk már, hogy azt mondják; mindenki fél valamitől. Az még nem baj, ha megrettenünk, de ha ezt az érzést nem űzzük el gyorsan, akkor az egy idő után a hatalmába kerít, ami rossz. "Nem a félelemnek lelkét adta nékünk az Isten; hanem az erõ, a szeretet és a józanság lelkét. (2Tim 1,7)" A szeretet kiűzi a félelmet, ezt is mondja a Szentírás.
Ha a problémá(k)ra koncentrálunk, az aggodalom tölti meg szívünket, de ha az Istenre, akkor átjár a békesség.Rengetegszer találunk a Bibliában olyan Igéket, amikben azt mondja az ÚR: ne félj! Hallgassunk Rá ebben is!
Az 56. zsoltárt Dávid nagy veszély közepette írta, mikor a filiszteusok elfogták Gátban. Megvallja, hogy ellenségei ellen szüksége van a Mindenhatóra. Félnie kellene logikusan, de ő mégis az ÚRban bízik. Az emberek hatalma talán nagyobb az Övénél? Kizárt! Újra bizonyságot tesz: nem ijeszti meg a filiszteusok gonoszsága, bár most nehéz és sír miattuk, nem marad ez örökre így, mert bosszút áll az Isten minden könnycseppjéért. Nem kell a saját kezünkbe venni a dolgokat, hanem át kell adnunk félelmeinket a Jóistennek, s hálásnak lenni szabadításáért. Megment, mivel szeret, megóv a haláltól, hogy az Ő útján járjunk. Tegyünk így és emlékezzünk rendszeresen: Jézus nagyobb a gondjainknál, nem árthat senki, ha Ő van velünk! Dicsérjük Igéjét, ami mindig megnyugvást ad!
Az új fordítású Bibliában úgy olvashatjuk, "Ha félek is, benned bízom!" (4. vers). Érdekes belegondolni, először frissen megtérten vagy akár még később is néhány gyenge pillanatunkban valójában úgy érezhetjük, nem tudunk megbírkózni a félelemmel, mert erre a problémára nincs megoldás. Ha viszont ilyenkor is kitartunk hitünk mellett, bízunk a Teremtőben, akkor megerősödünk és bátran vallhatjuk majd: "Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?" (5. vers)
Kívánom, hogy mindnyájan megtapasztaljuk az ÚR szabadító erejét, s lerázzuk magunkról segítségével a félelem béklyóit!
Egyedül az Örökkévalót féljük tisztelettel, szeretettel, tudva, hogy bűneinkért elpusztíthatna, ám megkegyelmez a vétkeikből megtérőknek! Bár ez nem a rosszfajta félelem.
Drága Jézusunk, köszönjük, hogy Te bűneinkkel együtt az aggodalmaktól is megszabadítottál! Köszönjük a Szentlélek által, az Ige által és megannyi módon történő vigasztalásodat a bajban! Add, hogy ne csak ilyenkor, hanem mindig Hozzád forduljunk, s ne felejtsük el; Te minden problémánál nagyobb vagy! Jézus Krisztus nevében, a Lélek által adunk hálát Atyánk, így kérünk hallgass meg! Benned soha nem csalódunk, köszönjük! Tiéd a dicsőség Urunk, mindörökké! Ámen!