REFISZ téli konferencia élménybeszámoló

Az első REFISZ konferencia az évben, de remélhetőleg nem az utolsó. Több, mint egy hónapja volt már, viszont még most is nagyon kedves emlék. 

A téma az volt, mennyire vagyunk értékesek. Erről valószínüleg mindenki mást mondana, pár éve, megtérésem előtt én is azt mondtam volna, ha választhatsz köztem és egy rozsdás vödör között, jól gondold meg, mert egy vödröt legalább tudsz mire használni. Biztos vagyok benne, hogy nem csak én voltam/vagyok önbizalomhiányos. Sajnos ez egyre gyakoribb probléma, még keresztyének körében is jelen van, pedig Isten világosan megmondja, hogy értékesek vagyunk. Talán kopottak, egyszerűek, szakadásokkal teliek, de Isten ennek tudatában sem mondd le rólunk! Az Ő szeretett, de bűnös gyermekeit nem hagyja a Sátán kezei között, sőt egyszülött Fiát adta értünk! Hisszük ezt, így tudatában vagyunk annak, hogy nagyon is drága áron váltattunk meg. Ráadásul még egyedi, személyreszabott ajándékokkal is ellátott az Atya, csak fel kell fedeznünk ezeket magunkban. Jól tudsz varni, szeretsz sütni, szót értesz a gyerekekkel, beszélsz más nyelveken, jól tudsz focizni (egyébként május 28. REFISZ focikupa), hibátlan a matek dolgozatod, tudsz horgászni, autót vezetni vagy bármi mást tenni? Mindezekkel szolgálhatod Istent, nem vagy te használhatatlan! Röviden ez lenne a konferencia témája, de így sem tartott sokáig, ne tegyük még rövidebbé!

A helyszín a budapesti Baár-Madas Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium volt. Nagyon szép és nagy iskola, három kollégiummal. Most az eddigiektől eltérően előre osztották be, ki kivel lesz, de fel lehetett őket hívni, ha valakik együtt szerettek volna lenni, és akkor úgy oldották meg. A szobák szintén szépek és nagyok voltak, ágynemű is volt a lányoknál, bár azt hiszem a fiúkat matracokon szállásolták el. Már az oldalon is írták a regisztrációnál, hogy vigyenek hálózsákot. Ettől eltekintve viszont nem érezték rosszabbul magukat, sőt nagyon tetszett azoknak, akikkel beszéltem. 

 Első nap (pénteken) 16:00-tól lehetett regisztrálni, a programok pedig 18:00-tól kezdődtek. Bemutatkozott a REFISZ csapat, majd utána együtt játszottunk a tornateremben. Igazán egyszerű, vicces, egyedi, ugyanakkor jó játékokat gondoltak ki, mindenféle segédeszköz (labda, ütő stb.) nélkül. 

Ezután vacsoráztunk, nagyon finoman főztek és még gyümölcsöt is adtak, majd újra összegyűltünk énekelni, s meghallgatni Sóskuti Zoltán áhítatát. 

Miután annak vége lett, a kiscsoportok csoportvezetőkkel együtt lementek egy-egy tanterembe és beszélgettek, ismerkedtek. Már a regisztrációnál elmondták ki melyik csoportba lesz, viszont egymást még nem ismertük. Ez volt a nap utolsó kötelező programja, utána elvonulhattunk a szobákba, pingpongozhattunk, vagy lemehettünk zsíros kenyeret enni és teát inni, meg persze beszélgetni.  23:00-tól, kisebb-nagyobb eltéréssel, villanyoltás, majd alvás következett. Előtte természetesen lezuhanyozhattunk, a meglepően tiszta és behúzható ajtós zuhanyzókban.

Másnap reggel fél nyolckor ébresztettek énekszóval, fél óra múlva pedig már mehettünk reggelizni. Utána egyéni csendesség volt, mialatt imádkozhattál, olvashattad a Bibliát, akár beszélgethettél a szobatársaiddal, csak halkan.

9:30-kor énekeltünk, majd Ferencz Lilla megtartotta a reggeli áhítatot. Kis szünet után kiscsoportos beszélgetéssel folytattuk, majd ebédelhettünk. Szombaton háromszor beszélgettünk, játszottunk csoportokra bontva, minden alkalommal más témáról, de mindegyik a konferencia alaptémájáról (Mennyit érek én???!) szólt. 

Evés után 16:00-ig kötetlen program (szabadidő) volt. Elmehettünk megnézni néhány budapesti nevezetességet, természetesen együtt néhány szervezővel, nem külön-külön, hanem közösen mindenkivel, aki menni akart.  Elengedtek a közeli boltba is, de nem túl messze, mivel nem szerették volna, ha valaki eltűnik a fővárosban. 

A szabadidő után újra összegyűltünk, énekeltünk, majd másodszorra is kiscsoportokban beszélgettünk. Ez volt a második, amit utána a harmadik állomás követett. 

19:00-tól vacsorázhattunk, 20:00-tól énekeltünk, s meghallgattuk az esti áhítatot Weiner Zoltántól. Vagy ezen az estén vagy előző nap, bizonyságot tett egy Gábor nevű huszonéves férfi, aki sok függőségben (pornó, alkohol, drog, és örömlányokat is gyakran felkeresett) szenvedett, nehéz és bűnös életet élt, de Istenhez fordult, leszokott, mostanra pedig már sokkal jobb, tisztább az élete. Nagyon őszinte, elgondolkodtató, és inspiráló volt.

Ezután újra szabad programok következtek, mehettünk táncházba is, majd 23:00-tól aludni mentünk. Viszonylag szigorúan betartották a takarodót, de így legalább nem voltunk másnap hulla fáradtak.

Vasárnap nyolckor ébresztettek, utána ugyanúgy reggeli, egyéni csendesség következett, tíz órától pedig istentiszteletet tartottak, ahol Úrvacsorát vehettünk. 

11:30-kor utoljára kiscsoportokban beszélgettünk. Megosztottuk egymással a hétvégén szerzett élményeinket, játszottunk, együtt imádkoztunk, majd elbúcsúztunk egymástól.

Az ebéd után megkezdődött a hazautazás, míg végül mindenki új, kellemes élményekkel gazdagodva elhagyta a gimnáziumot.

Még most is visszavágyok, ha rágondolok. Újra azt mondom, amit az őszi konferenciánál; nagyon jó, nagyon kihagyhatatlan, nagyon REFISZ! Nem bánod meg, ha eljössz, én, a barátaim, és a szervezők is, bár nem tudjuk (még), ki vagy, nagyon várunk. Májusban focikupa, amire nem megyek előreláthatólag, de te ne hagyd ki, ha tudsz játszani, azután pedig tábor. Remélem mindketten ott leszünk.

Isten áldjon kedves olvasó! :)