REFISZ őszi konferencia élménybeszámoló

 Mint az előző években most is sor került az őszi konferencia megszervezésére. A tavalyi konferenciával ellentétben most pár feltűnésmentes lány is ült a tömegben jegyzetfüzettel a kezükben, azon igyekezve, hogy semmiről se maradjanak le. Igen ezek lennénk mi, szerkesztők. 

 A konferenciát a miskolci Lévay József Református Gimnázium és Diákotthonban tartották. Biztosan sokaknak (számunkra pont nem) ismerős már e hely és tisztában vannak szépségével, nagyságával. A regisztráció után elfoglalhattuk a szobákat, amikbe kívánságok szerint osztottak be minket. Szép és tiszta szobákban lakhattunk, viszonylag nagyok is voltak, így azzal sem volt gond. Ezután ebéd, majd ismerkedés következett, így mindenki összegyűlt a tágas tornateremben. A vezetőség (főként Pogrányi Károly és Weiner Zoltán)köszöntötte a résztvetőket, rövid tájékoztatást kaptunk, arról mi hol van, hova kell menni, kit keresni stb.. A tornateremből átmentünk a sportpályára, ahol közösen játszottunk egy kicsit, majd miután ennek vége lett negyed óra szünet következett és azután áhitat, ami előtt és után közösen énekeltünk Refiszes énekeskönyvből. Ekkor osztották be a jelenlévőket kor alapján kiscsoportokba. A kiscsoportok elvonultak a termekbe beszélgetni, ismerkedni, majd a többi alkalmon megbeszélni az aznapi előadás témáját. Ezt követte másfél óra szabadidő és a vacsora. Az étel finom és nem kis adagok, ebédnél levest is adtak, a többi alkalmon pedig csak másodikat. Továbbá lehetett kérni teát vagy vizet is e mellé. A vacsora után Harmathy András tartott előadást. A hét (igazából két és fél nap) témája a harag és megbocsátás volt. Miután ennek vége lett újra csoportbeszélgetések következtek és utána a kötelező programok aznapra véget értek. Lehetett még menni teaházba vagy a lépcsőknél, asztaloknál ülni és beszélgetni. 11 órakkor pedig ezek véget értek és eljött a takarodó ideje. (Azért megjegyezném, hogy nem nézték olyan szigorúan, hogy hol ég a villany, mint a táborban. Vagy lehet csak a mi szobánkban égett még éjfélkor is a villany.) A szombati nap is hasonló volt a péntekihez, csak kicsit változott a programok száma és elosztása, de változatlanul jó és érdekes maradt. Vasárnap pedig sajnos már csak délig volt meghatározott napirend, utána ebéd és lassan mindenki kezdett hazaindulni. Ez a menetrend annyiban tért el az előzőektől, hogy 10 órától istentiszteleten vettünk részt a templomban, majd utoljár összegyűltünk a megszokott termekben, a megszokott kiscsoportokban morzsaszedegetésre, amikor megbeszéltük kinek mi a véleménye a hétről és elbúcsúzkodtunk. A magam, magunk részéről voltak személyes problémái(m)nk a konferencia alatt, de ezek ellenére is nagyon jó volt. Nehéz téma volt és szinte mindenkinek megvoltak a maga nehéz emlékei vagy van, aki jelenleg is átéli ezt, de öröm volt látni, hogy megnyíltak a résztvevők és mennyire keresztényként viselkedtek, mikor el kellett dönteniük valamikor a múltban, hogy megbocsátanak-e vagy haragszanak. Felmerült többek között az is, hogy Istennel mennyire vagyunk haragban és hallgatunk-e rá, ha elhív minket valahova, még ha nem is akarunk menni. Jónás története abszolút illik a konferencia témájára, az előadásokon is ezeket a bibliai igéket vette alapul András. A konferencia ideje alatt volt lehetőség sportolni, sétálni menni, így a szabadidő is jól és hamar eltelt. Nem volt hosszú egyébként sem, de ha lehet még rövidebbnek éreztem, mint amilyen volt. Az őszinek lassan egy hete vége, a nyári még messze van, de bontsunk pezsgőt közeleg a téli konferencia! Igaz még több hónapot kell addig várni, de februárban, ha Isten megsegít és eljuttat oda újra figyelmesen ülünk majd jegyzetfüzettel és Bibliával a kezünkben valahol a hátsó sorokban. 

 Nem ez volt az első kritika amit írtam egy REFISZ-es alkalomról, remélem nem is az utolsó. Reménykedek abban, hogy a következő alkalmon te is ott leszel, kedves olvasó. Isten áldjon! :)