REFISZ nyári tábor élménybeszámoló

Mivel még ezelőtt soha nem írtam kritikát semmiről, lehet nem a legjobban megfogalmazott írás lesz, de nem is az a lényeg, hogy költői legyen, hanem, hogy igaz. A legőszintébb vélemény pedig a táborral kapcsolatban az, hogy nagyon jó. Nagyon jó, nagyon izgalmas, nagyon keresztény. Viszonyítási alapom nincs, mivel nem voltam más táborban ezen kívül, de szerkesztő társam (aki már volt) is hangsúlyozza: magasan túltesz más táborok programjain.*  

Ha a legelején akarjuk kezdeni akkor rögtön a jelentkezésnél kell kezdeni. Az ideji év témája az öttusa, ami megrémített kicsit, mikor még nem írták le, hogy ez mit is takar. Nem vagyok egy sportember így saját kétségeim itt is elbizonytalanítottak, hogy tényleg jó ötlet ide jelentkezni? Egy sportban/ olimpiai számban sem vagyok jó nemhogy ötben! De szerencsére Isten ekkor is bíztatott, így nem tántorodtam el szándékomtól. Körülbelül 1 hét múlva fel is került a jelentkezési űrlap. Nyugodtan konstatáltam: nem egymással fogunk tusakodni, hanem a hitért. Miután megbizonyosodtam afelől, hogy ez egy keresztény és nem egy vívó tábor meg is nyomtam a küldés gombot és mosolyogva olvastam: Jelentkezésed sikeres volt

Ezután egy barátommal együtt közösen kiválasztottunk egy szimpatikus műhelyt és ezután vártuk a tájékoztató e-mailokat és az indulást. Augusztus 10-én útnak is indultunk Balatonszárszóra, a táborba. A 7 és fél órás út után még mindig lelkesen vártuk az első programokat. A beiratkozás simán ment, a barátokat igyekeztek egy szobába rakni ötössével-hatossával, volt akit faházba és volt akit a szálloda A B vagy C részlegében szállásoltak el. Mindenki kapott egy karszalagot és egy énekeskönyvet, amikből a kötelező alkalmakkor énekeltünk. Ezután mindenki mehetett pakolni és szétnézni. A szobák szépek és viszonylag nagyok voltak saját fürdőszobával a szállodában, a faházakban pedig egy házra 3 zuhanyzó és azt hiszem 4-5 wc jutott. Miután megtörtént az ismerkedés a szobatársakkal, lakóhelyekkel kezdetét vette az első program, a vacsora. Mind három étkezés változatos volt. Annyit lehetett szedni, amennyit csak akartál és, ha ételallergiád van készítettek külön adagot. (későbbi megj.: nem tudom biztosan, hogy adtak-e tisztátalan ételt, akkoriban még nem ügyeltem erre) Evés és minden program előtt közös énekkel nyitottunk. A vacsora után rövid szünet, majd mindenki összegyűlt a "Tyúkanyóban" és az esti vendég következett. Minden este más vagy mások jöttek. Hétfőn egy ifjusági missziós, Kerekes Szabolcs, kedden egy aranyérmes öttusázó, Balczó András, szerdán egy miniszter, Balog Zoltán, csütörtökön az egykori REFISZ vezetőké és a zenekaré volt a színpad, pénteken pedig megtért, egykori fogvatartottak bizonyságtételeit hallhattuk. Ezután infóblokk, szünet, éneklés, majd evangelizáció következett, amit minden este Faragó Csaba tartott. Ezután a kötelező programok lezárultak a nap további részére (a lefekvést leszámítva). Részt lehetett venni a beszélgetős esten ahol zsíros kenyér evésre és majdnem egész héten tea ivásra volt lehetőség. Miután ennek vége lett mindenki a szobájába vonult és zuhanyzás, fogmosás stb. után lefeküdt aludni. 

Másnap 7:25-kor énekszóval keltették a táborozókat, s röviddel ez után kezdődött a reggeli. Utána szünet, infóblokk, éneklés és az igei bevezető következett amikor a táborvezető, Pogrányi Károly (Karesz) kapott szót. Ezek az igehirdetések minden nap az öttusa egy számához kapcsolódtak és Dávid királyról szóltak. Miután ez véget ért a táborozókat nem és kor szerint beosztották kb. 10 fős csoportokba. A csoportbeszélgetéseken első alkalommal bemutatkozással nyitottunk, majd minden alkalommal játékkal folytattunk és imádkozással zártunk. Közben pedig megbeszéltük kire, hogyan hatott az aznapi igehirdetés. Ezek az alkalmak is nagyon jók voltak, mindenki szót kapott, senkit nem nevettek ki és rengeteget nevettünk a játékok közben. Miután ennek vége lett szünet, majd éneklés következett és ezek után kezdetét vették a műhely foglalkozások. Igaz csak a zeneműhelyen voltam ott, így csak arról nyilatkozhatok saját véleményem szerint, de másoktól tudom a többi műhely is jó volt. Annak ajánlom főként ezt a műhelyt aki szereti a klasszikus zenét. Bach egyik művét, a Máté passiót hallgattuk meg német-magyar szövegkönyvven ellenőrizve hol tartunk. Sajnos ez nem mindenkinek tetszett a foglalkozáson résztvevők közül, de aki szereti a barokkot annak bátran ajánlom.

A műhely után ebéd és szabadidő következett egészen 6 óráig. Lehetett menni a Balatonhoz is, de a táborban is sok szórakoztató prograon lehetett részt venni. Első nap kötelező csapat verseny volt aminek feladatai között szerepelt a vizipisztoly lövészet, vizeslufi adogatás, lovacskázás és vers írás is. Lehetőség volt sportolásra (foci, röplabda, kosárlabda, csocsó, biliárd, sakk) és más programokra is például filmklubon való részvételre. Lehetett menni imaláncra vagy imaösvényre is, ahol (az előbbin) együtt imádkozhattál másokkal vagy (az utóbbin) végigmehettél egy szobában, ahol különböző feladatok teljesítésével jobban megismerhetted magadat és a hited és ezek végeztével beszélgethettél is az úgynevezett lelki atyával vagy lelki anyával. Bár beszélgetésre többszer is van lehetőséged szinte akármelyik tábor-vagy csoportvezetővel. Lehetőség volt a láthatatlan színház kipróbálására is, ahol becsukott szemmel vezettek és egy történetet mutattak be neked. 

Összességében ennyit szerettem volna a programokon bemutatni, azt az élményt amit ott kapsz átélni kell és nem elolvasni, mert nem lehet, nem tudom hűen visszaadni. A REFISZ tábor az eddigi legbefogadóbb közösség aminek része voltam, egy percig sem éreztem magam egyedül az ott töltött időben (oké a zuhanyzást leszámítva). Azt tanácsolom, ha szeretnél egy csodás élményt és egy kedves, keresztény közösség részévé válni gyere el hátha jövőre találkozunk. Ne félj, magamból kiindulva nem bánod meg!

Köszönöm, hogy elolvastad, remélem felkeltettem érdeklődésed. Isten álldjon! :)

 

* Ezzel nem a többi tábort akarjuk lehúzni, ez csak egy vélemény.