Jézus a mi gyógyítónk

Azt hiszem minden kereszténynek meg kellett már bírkózni egy betegséggel. Minden ilyen dolog nehéz, akár egy nátha, akár valami komolyabb. Van aki a természetgyógyászatban, a gyógyszerekben, a pihenésben vagy a tyúkhúslevesben keresi a megoldást, de hányan vannak akiknek első dolguk ilyenkor Istenhez fohászkodni gyógyulásért? Azt hiszem, ha az utóbbit vesszük figyelembe, legalább felére csökkenne ez a szám az előzőhöz viszonyítva. Ennek viszont nem így kéne lennie. Kedves olvasó, hadd osszak meg veled egy saját élményt az ima általi gyógyulásról. Remélem erőt ad neked, hogy te is Istent kérd gyógyulásért!

Istennek hála még nem volt efféle súlyosabb betegségem, de sajnos a családomból is többeknek meg kellett bírkóznia már ezzel. Pár hónapja, a nagyapám testvére, Endre hirtelen rosszul lett. Legyengült és szédült, pár nap múlva már fel sem bírt kelni az ágyból. Ekkor még annyira nem fogtam fel, hogy komoly baja van.
A következő héten a bal karját és lábát sem bírta mozgatni és az eddigi tünetek sem enyhültek. A háziorvos és a kórház sem tudta megállapítani mi baja, pedig egyik vizsgálatról a másikra vittük. Ekkor már buzgón imádkoztam érte és Isten, mint mindig most is meghallgatott. Megjött az egyik vizsgálat eredménye és végre megtudták miben szenved és hogyan kell kezelni. Tüdejében és az agyában is találtak daganatot amit minél előbb meg kell műteni. Addig is kapott gyógyszert amitől a tünetek enyhültek az elején, olyannyira, hogy fel is bírt magától kelni. A család nagyon örült, köztük én is.
A hirtelen javulás miatt egy időre az érte mondott imákat is lerövidítettem. Miután így vélekedtem és nem éreztem szükségét a könyörgéseknek, újra romlott az állapota. Újra nem bírta mozgatni bal oldalát és szédülése is ugyanúgy volt. Közelgett a műtét napja, befektették a kórházba. Bocsánatért és a gyógyulásáért esedeztem, esedezek most is. Mióta pedig így teszek és nem hagyom abba, ha javul az állapota, akkor sem, mindenkit meglepve vele, a rokonom tovább erősödik. A műtét előtt a kezelő orvosa is megmondta (mármint nem neki), hogy ne várjunk gyors felépülést, az se biztos, hogy tud még majd egyedül sétálni.

A műtét után pár héttel már borotválkozott, sétálált, kelt fel és evett emberi segítség nélkül. A nővérek, az orvos nem tudta mire vélje ezt a hirtelen javulást. A sugárt is jól viselte egy ideig, nem gyengült le annyira a terápia alatt, csak később, pedig az átlagnál rosszabb fizikai állapottal jellemezték. Jövő héten, ha Isten úgy adja egy időre haza is jöhet. Az ő esete is kiváló példa, hogy Istennek semmi sem lehetetlen és Ő meghallgatja imáinkat. Nem hagy magunkra a bajban és megnyugtatja lelkünket. Nem győzök hálálkodni, hogy ilyen csodásan mutatta meg mérhetetlen hatalmát. 

Szintén nem rég, a nagymamám eltörte a kezét és a kórházban az orvos, aki megvizsgálta, nem a legjobban gipszelte be. Talán emiatt is nagy fájdalmai voltak, este, amint mondta (szinte?) nem is aludt. Imádkoztam érte, és mikor reggel megláttam, hogy még mindig elég rosszul van akkor sem ingott meg a bizalmam. Dagadt a keze mamámnak, de a gipsztől, mivel nem volt bevágva nem tudott tovább. Az orvos szerint nagyon nagy szerencséje volt, mivel emiatt előfordulhatott volna, hogy le kell vágni a kezét. Persze, én tudtam, hogy nem pusztán a véletlen műve volt, hogy nem így lett, hanem Isten adta így. Azóta nagymamámon is segített az ÚR és enyhítette fájdalmát. 

Ezt a két esetet csak példának hoztam fel, mindemellett még számtalanszor mutatta meg már az ÚR, hogy nincs nála nagyobb Doktor. Kívánom, kedves testvérem, hogy neked is erőt adjon az Isten és meggyógyítson téged, szeretteidet!

 Köszönjük Atyánk, hogy rád mindig számíthatunk, gyógyítsd meg beteg gyermekeidet kérlek! Fogadd el köszönetünk, hogy annyiszor megmutattad már, hogy neked semmi sem lehetetlen. Dicsőség annak, akinél nincs nagyobb gyógyító, dicsőség az ÚRnak, aki örök! Ámen.

 

U.i.: Azóta a rokonomat magához hívta Isten, megbetegedése után kb. 5 hónappal. Ostobaság lenne átkozni érte szent nevét, hiszen nem Ő adta a világnak a betegséget. Az Endre esetében pedig megkönnyebbülés volt a halál, mivel nagy fájdalmaktól szabadította meg az ÚR. Nagymamám keze összeforrt és már nem fáj neki, csak néha, de azt már ezelőtt is régóta tűri. Télen el is esett és megütötte magát, de hála Istennek nem lett komolyabb baja. Megsebezhetnek, de el nem pusztíthatnak, ha Ő van velünk! Dicsőség Neki mindörökkön örökké! Ámen!