Dicsőség, dicsőítés

Dicsőség, dicsőítés

"Az egek hirdetik Isten dicsőségét, az égbolt vallja kezének művét." (Zsolt. 19,2)
A teremtett világ az Alkotója dicsőségét tükrözi vissza, vagy legalábbis erre hivatott. Azt ugye tudjuk, hogy Isten teremtett mindent. Ha meglátsz egy káprázatosan szépen megvarrt ruhát, eszedbe jut, hogy milyen ügyes a tervező, a világegyetem pedig mennyivel összetettebb egy estélyinél! Mégis, eszedbe jut dicsőíteni az URat mindezért? Eszedbe jut gyönyörködni csodás hatalmán? Gondoljunk bele, a legeslegtávolabbi csillag is teljesen egyedi, a közeli erdőben egy levél sem ugyanolyan, az egypetéjű ikreket talán nem tudja akárki megkülönböztetni, de a szemfüles láthatja; valójában nem egyformák. Egyediek vagyunk, személyreszabott lelki ajándékokkal. Nem csak az ég, a fű, a természet hirdeti Isten dicsőségét, ránk is vár ez a feladat! Ezt pedig úgy teljesíthetjük, ha akarata szerint élünk és hallgatunk Rá. 
A legelején minden jó volt. Nem jelent meg a rossz, míg a kísértő be nem férkőzte magát az ember szívébe. Miután ez megtörtént, a jó bűnössé lett. Van azonban valami, ami újra megtisztíthat minket, egy új esély, mégpedig a bűnbocsánat és a kegyelem elfogadása! Annyira szeret minket az Atyánk, hogy megadja ezt a lehetőséget! Ha megtérünk, új élet veszi kezdetét, azaz újjászületünk. Ezáltal, szeretnénk jó kapcsolatot ápolni az ÚRral, dicsőíteni őt. Önmagunkat adjuk át neki szeretetből, hogy az történjen életünkben, amit Ő akar. Ez nagyszerű dolog! A továbbiakban pedig ne féljünk, Ő végig velünk marad, támogat, szeret és megóv minket. Az akadályok által megerősít, s végül üdvözíti azokat, akik mindvégig hűek maradnak!
Drága Atyánk, köszönjük, hogy ilyen csodálatosan megteremtettél mindent! Neked köszönhetjük a szeretteinket, a mindennapi kenyerünket, a helyet, ahol élünk. Minket is dicsőséged hirdetésére teremtettél, így kérlek add, hogy ne vétsünk akaratod ellen, hanem teljesen átadjuk Neked szívünket! Te mindig velünk vagy és szeretsz, tudjuk; Tőled jót várhatunk. A Te akaratod érvényesüljön ne a mienk, Jézus nevében kérve! Ámen!