Az út, melynek biztosan jó a vége

"Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek." (Jer 29,11)

Azt ugye remélhetőleg tudjuk, hogy Isten vezet és irányít minket. Talán még az is megvan, hogy ezek az utak, ha nehezek is, csodálatos és jó dolgokkal végződnek. Viszont emlékeztetjük erre magunkat rendszeresen? Tudjuk, hogy a nehézségekben is velünk van az ÚR? Ha igen, örülhetünk, van reménységünk! Ha nem, ezen változtatni kell! Gyakran nem látjuk tisztán a jövőnket, köd fedi útjaink végét. Ekkor elbizonytalanodunk és megtorpanunk, talán azt kívánjuk bárcsak el se indultunk volna. Viszont, Isten koránt sem azt akarja, hogy letérjünk útjáról. Ha nehézségeket is ad kizárólag azért, hogy megerősítsen minket és ha esetlen elkalandoztak volna gondolataink a szolgálatról, Ő ezáltal is el szeretné érni, hogy újra csakis rá figyeljünk. Ha pedig kérjük Őt, felfedi előttünk szándékát, amennyire lehet. Ne félj rálépni erre az ösvényre, akármilyen göröngyösen is indul, Isten a leggörbébb utat is ki tudja egyenesíteni! Ez legyen a mi reménységünk! Van, hogy valaki a sors helyett az út szót használja, az életet az utazás szóval azonosítja. Istent akkor lehet akár idegenvezetőnknek is hívni. Ha egy olyan úton, ösvényen járunk amit nem ismerünk, az idegenvezető elnavigál minket a helyes irányba és nem hagyja, hogy eltévedjünk. Ilyen a mi URunk is. Fogja a kezünket és vezet azon az úton amit ő ad elibénk. Ha pedig nem adjuk fel és végigmegyünk ezen az ösvényen, örök boldogság lesz jutalmunk. 

Köszönjük URunk, hogy Te vezetsz minket, hogy a nehézségekben is erőt adsz és az örömöt is veled ünnepelhetjük! Nem hagysz el, pontosan tudod mi a jó nekünk, élő reménységünk vagy és annyi jót adsz életünkbe, amiért hálásak lehetünk. Szent Fiadat is odaadtad értünk, aki maga a hozzád vezető Út, köszönjük Urunk! Tiéd a dicsőség örökké! Ámen!