A kísértés leküzdése és egyebek
Ez az írás őszinte. Szégyenre ad okot, ami történt a múltban, de hála az Úrnak már megtérhettem belőle. Mélyről hozott ki Jézus, remélem, aki elolvassa épül az életem e részletéből. Ámen!
Este 17:48. Éppen imádkoztam, mikor eltöltött egy csodás, lelkes érzés; feladatot kaptam Atyámtól. Gépelni kezdtem.
M., a személy, akit pár éve ismertem meg a képernyőn keresztül, máshogy azóta se ismerem. Nem elbűvölő személyiség, egy némiképp perverz, erőszakos, szemét alak, ám nekem megtetszett. Igen, jól néz ki, de könyörgöm, embereket nyomorgatott szórakozásból! Belezúgtam, rettentően, képzelegtem esténként és teljesen boldognak éreztem magam. Az öröm hamis volt, ahogy mulandó is. Úgy emlékszem a testi paráznaságot már elvetettem eddigre, így „csak” gondolatban csináltam, mert azt okénak találtam. Hú, ha nem térít észhez Atyám, nem tudom hol lennék jelenleg, lehet már valós kapcsolataim se lennének igazán. Köszönöm Uram! Jó ez az őszinteség, megkönnyebbíti a lelket. Nem tudom, megmutatom-e ezt valakinek, az elején úgy gondoltam nem, viszont nem biztos, az épülésért bármit, remélem tanulsz belőle kedves olvasó, ez az életem egy része leírva! A sötétebb része, amit világosnak gondoltam. Mondhatni örültem a behúzott sötétítőfüggönyös ablak előtt a napfénynek.
Na, visszatérve az elejére, az M dolog. A Sátán sok kísértés által halálos sebet ejtett rajtam, amiket meg se próbáltam kivédeni, de nem haltam meg, mert az Úr megmentett.
Szóval, annyi minden van, amit megosztanék a világgal, olyan jó érveket ismerek, visszavágást, tapasztalatot, annyit munkálkodott Isten az életemben, hogy elképesztő, magam is elképedek. Mégis, mikor arra kerül sor, hogy oké, bizonyságot tehetek, remek alkalom, lefagyok. Franc, sőt ez több mint amit egy „Franc!” felkiáltással elintézhetnék. Szomorú, mert a szüleimmel szemben tisztelettudónak kell lennem és mégsem hagyhatom, hogy az apám sértegesse az Atyám! Egyre jobban megy azt kell mondjam, hála Istennek.
Újra. Sokáig engedtem a vágynak, behálózott az ördög M. képében, elfeledtetve velem, hogy ez egy gyilkos, nem ilyen férj való nekem, ráadásul nem létezik, csak egy karakter. Jézus türelmes, ezt tudtam, vissza is éltem vele sajnos, erről tett bizonyságot, mikor annyit várt, hogy el tudjam engedni a sok mániámat, köztük ezt.
Sok idő telt el, ha jól emlékszem legalább egy év, mire újra, akár csak kis ideig is foglalkozhattam valami szórakoztató jellegű dologgal, amivel régebben. A téli szünetben megnéztem az egyik kedvenc sorozatom új részt, javítottam a régen általam készített kalandos Love storyn, illetve még talán játékok végigjátszását is néztem. Minden szabad, de nem minden használ, minden szabad, de ne váljak semminek a rabjává, tanulságos, mint a többi Ige. Igen, az összes többi, az ószövetségi részek is tanulságosak. Nem érvénytelenek azok ma sem, csak pl az áldozati rendszer. Megjegyzem, Jézus is megtartotta például a szombatot is, csak a hozzátoldott emberi szokásokat nem tartotta oly fontosnak. Nem csak, mert nemzetiségileg zsidó volt. Nekünk is meg kell tartanunk ezeket, mivel egy akol van és egy Pásztor, egy törvény, ami mindenkire érvényes, aki beoltatott a szelíd olajfába, azaz a Krisztusba, a lelki Izráelbe hit által. Nyugodtan járj utána, sőt kérlek egyeztesd össze a szavaimat az Igével, ezek nem hazugságok! A kegyelem nem ment fel az engedelmesség alól. Új esélyt kapsz: bár bűneid miatt méltó lennél az ítéletre, mégsem pusztulsz el, hanem új esélyt kapsz, hogy többé ne rosszat, hanem jót cselekedj! Isten így kegyelmez meg, nem úgy, hogy „Üdv a klubban, dőlj hátra és lazíts, Mihály arkangyal készít neked egy koktélt, addig nézz meg mi értelmetlen robbangatós filmet!”. Vagy Ő, vagy a világ, a kettő együtt lehetetlen. Persze ez nem azt jelenti, hogy mostantól be kell költöznöd a templomba vagy mindent otthagyva Afrikába kell menned misszionáriusnak, hanem azt, hogy teljesen át kell adnod az életedet Jézusnak. Lehet Ugandába hív igehirdetőnek, lehet a sarki kisboltba eladónak, lehet nem lesz állásod, nem tudom, de azt biztosan állítom, hogy az Ő terve a legjobb. Se én, se te, se senki nem ismeri a jövőt ezen a földön, csak Isten, s az, akinek Ő kijelentett valamit a későbbiekkel kapcsolatban, azt tudhatjuk, hogy úgy lesz. Nem látjuk a teljes képet, de Jézus igen, így tudja hosszútávúan mi a legjobb nekünk. Egy hívő sokat sír, de mindig megvigasztaltatik. Egy hívő nevet, lehet boldog, sok jót tehet és tesz és aki megtér, az nem bánja meg, ha igazán szereti Atyját.
Önmagában ez a sorozat se rossz úgy hiszem, sőt sokat épülök belőle. Számomra tisztátalanná, veszélyessé vált régebben, mivel megkísértette gyenge hitem, s elbuktam. Kellett az a szünet, hogy erősödjek és úgy nézhessem, hogy használjon, ne ártson.
Az első pillanat nehéz volt, úgy megcsaptak a régi érzések, teljesen elöntöttek, visszagondolva kicsit ijesztő volt, bár ezt nem érzékeltem akkor, azt hiszem. Pár napig gyakran járt a fejemben M, de már egyre többször úgy, mint egy segítségre szoruló ember, akit behálózott a Sátán, mint engem régen, viszont nincs senki, aki beszéljen neki Jézusról. Úgy akartam hirdetni neki az Igét, elmondani, mit éreztem iránta, mennyit javult a helyzet hála Istennek.
Képzeld el egy helyzetet, ahogy ott állsz három férfi előtt és a sok logikát istenítő ateistának hirdeted az igét, aztán végül megtérnek. Majd pár nap múlva visszatérsz, s egyiküket felvilágosítod, hogy a munka nem lehet fontosabb Istennél, majd a rengeteg gonoszság miatt bűntudattól gyötrődő másikat vigasztalod, s elmondod neki: Isten megbocsátott neki! Megölelgeted új testvéreidet a hitben, aztán távozol. Nem szép történet lenne?
Akár egy filmsztárnak, akár a szüleimnek, egy embernek a buszon, az interneten valakinek vagy a miniszterelnöknek kell hirdetnem az igét, örömmel teszem/tenném. Mindig késznek kell lenni jó bizonyságot tenni, akárkinek, úgy, hogy megértse az illető.
Nagyon boldog vagyok, mikor M-mel megkísértetem. Olyan jó ellenállni a rossznak, akár egy csatában küzdeni, ahhoz hasonlítanám. Az ellenfél erős, ám a Király harcol az oldaladon és így egy kardcsapás sem talál el. Annak is örülök, hogy a férfiakat szeretem, ez a normális, s legalább nem kell a homoszexuális vágyak keresztjét hordoznom. Nem mintha nem lehetne leküzdeni, régebben nekem is voltak ilyesmi gondolataim a testi dolgokra vonatkozólag, ugyan szerelmes érzéseket nem tápláltam nő iránt, a testi vágyak se voltak erősek, kizárólag „kalandnak” mentek volna el, úgy emlékszem. Az is túl sok, úgy örülök, hogy ebből a mocskos világból megszabadultam!
Ezt (szinte?) senki sem tudta rólam, amit most leírtam, csak Isten. Most már, aki elolvassa tudni fogja. Van, aki azt hiszik, én olyan jó vagyok, mint egy angyal, pedig jó párszor csetlő-botló a szolgálatban, emberi vágyaktól kísértett, bűntudattól gyötört. Hálát adok, hogy ilyenkor mindig van kihez fordulnom, Atyám mindig ott van és megbocsát, de nem csak nekem, áldott érte! Mennyivel jobb ebben a szeretetben lenni, mint az M-mel való képzelt „szerelemben” (csak belezúgás volt)! Ez örökké tart, míg az utóbbi csak mulandó, ahogy az összes többi dolog a világban. Mindenki dönthet mi mellett dönt, legyünk okosak, együtt kell élnünk a döntésünk következményével!
19:38, majdnem befejezve. Köszönöm Atyám a lehetőséget, tiéd a dicsőség mindenért örökké! Ámen.